Amíg megalakul a Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége...
Az Anjouk korában divatos lovagi játékok már a későbbi testgyakorlatok bizonyos jeleit mutatták. A külföldről hozzánk jött internátusi vezetők a rómaiak életében divatos sportelvek szerint tanították testgyakorlásra a fiatalokat.
A torna megjelenése Magyarországon
Az 1600-as évek közepén Comenius Amos, aki Sárospatakon élt, Orbis Pictus című könyvében már játszóteret és a játékok rendszeresítését sürgette az ifjúság számára. Mária Terézia idején az ország több pontján is gyakorolták a testmozgás egyes formáit.
A külföldi tornarendszerek híre lassan Magyarországra is eljutott. Elsősorban GutsMuths, majd Jahn fejlesztette ki azt a német rendszert, amely hazánkban is kifejtette hatását. Emellett említést érdemel a svájci Pestalozzi, valamint a svéd Henrik Ling és fiainak tevékenysége is, amelyek szintén hatással voltak a torna magyarországi fejlődésére.
Gyarmathy Sámuel professzor 1797-ben Schnepfenthalban járt, és az ottani GutsMuths-iskolában tett látogatásáról beszámolót írt. Hasonló jelentőségű volt Kovács Mihály pesti orvos gyűjteménye is, aki könyvben foglalta össze GutsMuths rendszerét. Ezek a hírek és kiadványok felkeltették az érdeklődést Magyarországon a torna iránt.
Néhány főúri család „gimnasztikához értő” nevelőt hozatott gyermekei és családtagjai mellé. Először báró Vay tábornok alkalmazott házi tornatanítót.
Az első intézmények és kiadványok
Egger 1817-ben az evangélikus gimnáziumban megalakította az „első nyilvános testgyakordát”. A torna célja ekkor elsősorban a polgárság szórakozása és szórakoztatása volt. Néhány fiatal tornatanítót, úgynevezett „pestalozziánust” – vagyis Pestalozzi híveit – is Magyarországra hívott.
Ez a kezdeményezés azonban a német tornazár (Turnsperre) időszakára esett, ezért a bécsi kancellária kitiltotta a tornatanítókat az oktatási intézményekből.
1830 őszén Pesten Testgyakorló Intézetet alapítottak, azonban ez kizárólag kisgyermekek tornáztatásával foglalkozott, és rövid, alig két évtizedes működés után megszűnt.
1862-ben jelent meg az első női torna-szakkönyv Turján László szerkesztésében, Nőnevelő Tornászat címmel. 1883-ban elindult a rendszeres tornaszaklap is, a Tornaügy, amely havonta jelent meg.
A magyar tornaegyletek megalakulása
A negyvenes évek utáni időszakban, 1863-ban Matolay Elek, dr. Szontágh Ábris és dr. Bakody Tivadar megalapították a Nemzeti Torna Egyletet. Az egyesület hivatalos nyelvéül a magyart választotta. Az első gyakorlásokat a régi Pest egyik istállójában tartották. Ezzel megindult a szervezett magyar tornasport fejlődése.
Ezt követően sorra alakultak meg a vidéki és városi tornaegyletek:
- 1866-ban a Kanizsai Torna Egylet és a Soproni Torna Egylet
- 1867-ben a Debreceni Torna Egylet
- 1868-ban a Szombathelyi Torna Egylet, a Nyitrai Torna Egylet, a Kassai Torna Egylet és a Sátoraljaújhelyi Torna Egylet
- 1869-ben a Budai Torna Egylet
- 1870-ben a Pécsi Torna Egylet
A fejlődést ugyanakkor jelentősen nehezítette, hogy nem állt rendelkezésre elegendő képzett szakember, aki a tornatevékenységet megfelelően irányítani tudta volna.
A szövetség megalakulásának előzményei
Ezen a helyzeten kívánt változtatni a Nemzeti Torna Egylet, amikor 1870-ben új tornacsarnokában tornatanítóképző tanfolyamot indított. Néhány év alatt több mint 800 okleveles tornatanítót képeztek ki, akik ezt követően átvették a tornaegyletek szakmai irányítását.
1870-ben már felmerült az az igény, hogy a tornaegyesületek egy közös szövetségbe tömörülve vigyék előre a tornaoktatás ügyét Magyarországon. A lelkes szervezők törekvéseinek eredményeként a Nemzeti Torna Egylet elnöksége 1883-ban ismét kibocsátotta a szövetség megalapítására vonatkozó felhívást.
(Forrás: matsz.hu)