Miért mozogjunk?
A testmozgás 15 előnyös hatása! A rendszeres testmozgás számos egészségügyi előnnyel jár. Következzen most ezek közül 15. Legyen ez felhívás azok számára, akik eddig ódzkodtak a mozgástól, illetve pozitív megerősítés az aktív életet élőknek.
A torna rövid története
A torna történetét az ókori görögökhöz szokás kötni, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy már egyiptomi és indiai régészeti emlékeken is láthatunk tornára utaló mozdulatokat. Az ókori Kínában i. e. 2000 körülire teszik a gyógytorna kialakulását, feltalálójának Huang-ti császárt tartják. A krétai kultúrában is találni sport témájú ábrázolásokat, például bika szarvai között átszaltózó tornászokat.
Ezzel együtt a sporttorna valójában az ókori görögökig vezethető vissza, akik különös figyelmet fordítottak a fizikai állóképesség fejlesztésére és szinten tartására. Minden városban volt gümnaszion (tornacsarnok), ahol a férfiak gyakorolhattak. A futásokból, ugrásokból és dobásokból álló mozgásrendszert palesztikának nevezték.
Az ókori Rómában a testedzéssel már inkább csak a katonák és a gladiátorok foglalkoztak. A középkorban a lovagi tornákat lehet megemlíteni. A reneszánsz idején újra felfedezték a palesztikát, és különböző humanista iskolákban gyakorolták.
Mercurialis könyvet írt arról, hogy a testgyakorlás az egészségmegőrzés fontos eszköze (De arte gymnastica, 1569). Az 1600-as években Comenius bevezette a (sport)játékokat az oktatásba, és játékterek kialakítását javasolta az iskolákban (Orbis pictus).
A modern szertorna kialakulása
A mai értelemben vett szertorna alapjait német területen fektették le a 18. század második felében. 1793-ban Johann Christoph Friedrich GutsMuths megjelentette Gymnastik für die Jugend (Gimnasztika az ifjúság számára) című művét, az első olyan tornászkönyvet, amelyben a testgyakorlatok immár „testen végzett munkává” váltak.
Friedrich Ludwig Jahn 1811-ben megalapította a berlini Turnvereint, a voltaképpeni első tornaegyesületet, és kialakította az úgynevezett német tornarendszert. Ezt fejlesztette tovább a svájci Adolf Spiess, aki bevezette a kéziszerek használatát.
Sajátossága volt a német rendszerű sportnak, hogy a versenyeket nem támogatták, ellentétben az Angliában kialakult, elsősorban atlétikán alapuló iskolával. Ezt az ellentétet akkoriban atlétika–torna háborúnak nevezték.
A tornasport nemzetközi fejlődése
Ennek megfelelően a nemzetközi tornaszövetség (FIG) is kezdetben csak tornabemutatókat szervezett, az első, Athénban megrendezett újkori olimpiától pedig kifejezetten eltiltotta a tornászokat. Néhány ország, köztük Magyarország sportolói azonban ennek ellenére is részt vettek a játékokon.
A FIG csak lassan változtatott az álláspontján: az első torna-világbajnokságot 1903-ban rendezték meg Antwerpenben, egyéni összetett és csapatverseny formájában. Szerenkénti világbajnokságokat csak 1930-tól, nőknél pedig 1950-től tartottak.
A sportág nemzetközi nagyságai közül – önkényesen kiemelve – megemlíthető Nyikolaj Andrianov, Věra Čáslavská, Miroslav Cerar, Nadia Comăneci, Szabó Katalin, Larisza Latinyina és Ljudmila Turiscseva. Ők sportszerűségükkel és látványos gyakorlataikkal sokat tettek a tornasport népszerűsítéséért.
A torna története Magyarországon
Magyarországon az első nyilvános testgyakorolda 1819-ben nyitotta meg kapuit, majd folyamatosan sorra alakultak a tornaegyletek. Itthon is megfigyelhető volt az éles szembenállás a szabadtéri atlétika és labdajátékok, valamint a beltéri torna hívei között.
Hamarosan kialakult azonban a versenyszerű tornasport, és 1905-től már bajnokságokat is rendeztek. A tornaszövetség nemzetközi versenyek szervezését is vállalta: 1934-ben világbajnokságot rendeztek Magyarországon.
Ezt az évtizedek során további rangos sportesemények követték: 1983-ban világbajnokságot, 1992-ben Európa-bajnokságot, 2002-ben pedig szerenkénti világbajnokságot rendeztek hazánkban.
Versenyzőink többnyire nem tartoztak a nemzetközi tornasport állandó élvonalához, de időről időre felbukkant egy-egy olyan kiemelkedő tehetség, aki komoly elismerést váltott ki a nemzetközi mezőnyben, sőt a sportág legnagyobbjai között tartják számon.
Olimpiákon és világbajnokságokon szereztek egyéni aranyérme(ke)t többek között Borkai Zsolt, Csollány Szilveszter, Keleti Ágnes, Korondi Margit, Magyar Zoltán, Pataki Ferenc, Pelle István, Ónodi Henrietta, Berki Krisztián és a kéziszercsapat.